Az aszfaltburkolatok újrahasznosítása az 1973-as első és a 79-es második olajválságot követően indult meg elsőször az Amerikai Egyesült Államokban, majd később Európában. A kezdetekben az aszfaltkeverő telepekre beszállított mart és bontott aszfaltot hasznosították újra az új aszfaltkeverékek előállításánál, majd 1985-re kialakult a ma ismert és alkalmazott helyszíni meleg újrahasznosítás gyakorlata és gépi háttere. A géplánc először felmelegíti a régi burkolatot, majd a remixer gép a felmelegített burkolatot felmarja és a beépített keverőegységébe továbbítja ahol kötőanyaggal, rejuvenátorral, vagy új aszfaltkeverékkel átkeveri, majd végül elteríti. A helyszíni meleg újrahasznosításnak három fő csoportja létezik:
Reshape eljárás: ennek során csak a felmart anyag átkeverése és elterítése történik meg, új aszfaltkeveréket hozzáadása nélkül, legfeljebb bitumen vagy rejuvenátor hozzákeverésével segítik a régi aszfaltkeverék felújítását.
Repave eljárás: nálunk Remix Plusz néven ismert. Ebben az esetben a felmart és átkevert régi aszfaltot a remixer gép első terítőpadja először elteríti, majd erre kerül rá egy menetben a második terítőpad által terített új aszfaltkeverék. Az így kapott két réteget aztán együtt tömörítve nem csak egy új kopóréteg jön létre, hanem ez úgynevezett „forrót a forróra” kötéssel kapcsolódik az alatta levő, frissen átkevert réteghez, miáltal a hagyományosnál vékonyabb, de ugyanolyan tartós kopórétegek is építhetők.
Remix eljárás: nálunk Remix Admix néven terjedt el. Ilyenkor a felmart régi aszfaltkeverékhez a remixer gép keverőegységében hozzákeverésre kerül az új aszfaltkeverék és az így kapott remix keveréket elterítve, majd betömörítve előáll a felújított burkolati réteg, mely tulajdonságaiban megegyezik egy hagyományos új aszfaltburkolatéval.
Magyarországon az 1990-es évek közepe óta alkalmazzák ezt a technológiát. Eddig több mint 2 millió négyzetméter autópálya, fő- és mellékút burkolata újult meg elsősorban admix eljárással. A technológia egyik nagy előnye, hogy a forgalmi igénybevételek növekedése miatt szükségessé váló burkolaterősítések esetén lehetőség van a meglévő kopórétegből új, nagyteljesítményű kötőréteg kialakítására anélkül, hogy az lekeljen marni és elszállítani. Az így előállított kötőrétegre aztán hagyományos technológiával bármilyen új kopóréteg ráépíthető. Jó példák erre az utóbbi évek autópálya felújításai, ahol ezzel a technológiával több százezer négyzetméter felújítása történt meg, és amelyet Környezeti Megtakarítási Díjjal is jutalmaztak.
A géplánc első elemei az önjáró előmelegítő egységek. Ezek a burkolatot gázzal fűtött infrasugárzókkal felmelegítik. A felmarásra kerülő aszfaltréteg vastagságnak, összetételének és az uralkodó időjárási viszonyok függvényében kell meghatározni a szükséges melegítő berendezések számát és fűtőteljesítményét.
A géplánc vezérgépe a Wirtgen RX 4500 típusú Remixer gép. Ez a speciálisan kialakított gép egy menetben végzi a felmelegített réteg felmarását, átkeverését majd beépítését. Rendelkezik egy fűthető bitumentartállyal, továbbá az új aszfaltkeverék fogadására és továbbítására szolgáló garattal és szállítószalaggal is. Munkaszélessége 3,0 – 4,5 m között fokozatmentesen szabályozható. A géplánc napi teljesítménye 5000-8000 m2.
A technológiával mintegy 20-25%-os megtakarítás érhető el a hagyományos marásos, újraburkolásos eljárásokhoz képest, így remélhetőleg egyre több utunk újul meg a közeljövőben ezzel az amúgy környezetkímélő megoldással.
